Site hosted by Angelfire.com: Build your free website today!

vissza a főlapra

Elektronikus Könyvtár

Majsai Éva: Türelmetlenség és kizárólagosság. - Magyar Szó, 1990. VI. 26, 10.

 

Türelmetlenség és kizárólagosság

Vita a köztársasági nyelvhasználati törvénytervezetrõl

 

Túlpolitizált, pattanásig feszülõ légkör alakult ki a köztársasági nyelvhasználati törvénytervezetrõl folytatott vitában, amelyet tegnap a Szocialista Szövetség újvidéki községi szervezetének elnöksége rendezett. Njegovan Kljajiæ, a Szerb SZK Törvényhozási Titkárságának titkára helyett (aki nem vehetett részt az ülésen) Milan Staniæ tartományi törvényhozási titkárhelyettes ismertette röviden az említett törvény lényegét. Külön kitért a nemzetiségek íráshasználatára, a földrajzi nevek, a helységnevek és a közlekedési jelzések írásmódjára, a nemzetiségek lakta területen.

(...) Elsõként dr. Dragoljub Petroviæ szólalt fel, hangsúlyozva, hogy korábbi álláspontjai a törvényrõl nagy port vertek fel a tájékoztatási eszközökben. Április 21-étõl június 1-jéig csak a Magyar Szóban és a Naplóban több mint 70 különbözõ álláspontot tartalmazó és szintû olvasói vélemény jelent meg a törvénnyel kapcsolatban (...)

Papp Ferenc, a VMDK újvidéki helyi szervezetének elnöke felolvasta a szervezet megjegyzéseit a törvénytervezetre. Javasolta, hogy a címet bõvítsék az egyenrangú nyelvhasználat szóval. Ezt Hornyik Miklós is támogatta, mondván, hogy senki nem kérdõjelezi meg a szerb nép kulturális hagyományát. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani más népek kulturális hagyományait is, mert enélkül kulturális genocídium történik. A törvény elsõként politikai problémát jelent, ezért toleránsan kell viszonyulni hozzá, mert a Vajdaság területén használatos nyelvek hagyományáról és törvényeirõl van szó.

Ion Markoviæan a románok országos közösségének képviselõje is kifogásolta a községek döntõ jogát a nemzeti kérdés megoldásában. Szerinte is ott, ahol nemzetiségek élnek, ki kell írni azok nyelvén is a helység nevét. Žarko Ružiæ a Szerbiai Írók egyesület tagja szintén a cirill írásmód mellett állt ki, és támogatta Dragoljub Petroviæ felszólalását.

Trifun Dimiæ viszont nem értett egyet az elsõ felszólalóval. Szerinte Dragoljub Petroviæ tézisei érthetetlenek, a törvény szakaszai arra törekszenek, hogy egy domináló nyelvvel megsemmisítsék a nemzetiségek nyelvét, így a cigány nyelvet is, és a megoldásokat Dragoljub Petroviæ vele kapcsolatban is elvetette.

Gerold László is síkraszállt a nyelvek egyenrangúságáért. Szerinte a törvény visszalépés a nyelvhasználati jogok gyakorlásában.

Jovan Jerkoviæ, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar tanára hangsúlyozta, hogy amikor a nyelvhasználatról van szó, tisztában kell lenni, hogy a többnemzetiségû környezetben nem lehet beszélni a nyelvek teljes egyenrangúságáról. Ugyanis a szerb nyelv az egymás közötti megértést szolgálja. Szerinte harcolni kell a kulturális bezártság ellen. Sava Grujiæ sem értett egyet a nyelvek egyenrangú használatával. Szerinte a Tito és Kardelj hirdette egyenrangú nyelvhasználat sehol sem épült ki a gyakorlatban. Duško M. Kovaèeviæ, a Bölcsészettudományi Kar Történelem Tanszékének tanára az utolsó felszólaló volt, az utolsó csepp a pohárban, mondván, hogy igencsak meglepõdött a nemzetiségek hangsúlyán, amelyet használtak a vitában. Ez már együttélésünket veszélyezteti. Azt a magyar kollégák is tudják, hogy Magyarországon is egységes állami nyelv van. Hozzáfûzte, hogy a Magyar Szó írásai lázítják a közvéleményt, valamint hogy õ nagyon jól tudja, mi folyik a Bölcsészeti Karon. Kijelentésére Gerold László tüntzetõleg elhagyta a termet.

 

Majsai Éva